Apokalipszis

Fekete szobában színeset álmodom,
Színes világban fekete gondolatom.
Szememből vér-könnyek szöknek elő,
Áradat lesz belőle, kövön nem marad kő!
Vörös tengerben úszik a világ,
Én vérem,Te véred,Mi vérünk fut át
Hegyet,völgyet,várost eláraszt,
Az özönvíz eljő, újra feltámad!
Halotti csöndben dübörög az ár,
De Noé bárkája téged most nem vár!
Saját vérébe fullad majd az ember,
S nem látja, hogy miatta lett a tenger.
Mást hibáztat, de önmagát sohasem,
Hát most vesszen és tomboljon minden!
Sikíts és rettegj, mert sorsod most megszakad!
Te nem dönthetsz többé,csak egy fensőbb akarat!
Kicsiny hangya vagy, egy a sok közül,
Számodra most egy könnycsepp is halált szül!
Ordíthatsz, ahogy a torkodon kifér,
Hangod többé már semmit sem ér!
Egyedül vagy, egyedül pusztulsz!
Átkozott véredtől már meg nem tisztulsz!
Könnyeid folynak, de kínod a sorsod,
Bűnhődsz, most te is életed adod!
Eljött hát az idő, ne is szólj többet!
Kár mindenért, változtatni nem lehet!
A vég eljön, mostmár el nem enged,
A vértenger örökre elnyel téged!

2006.01.17.