Óvlak téged...

Utam egy egy szívdobbanás jelzi,
Ahogy követlek téged, nyomodban járok,
S nem akarok mást, csak téged őrizni,
Nehogy fogjon rajtad bú, átok.
Őrangyalod vagyok, kezedet fogom,
Te észre sem veszel,némán nézlek,
S mindent, mi szép,lábad elé hordom.
Hangtalan járok előtted,mögötted,
Tisztítom az ösvényt,virággal meghintem,
Az ösvényt,mi hosszú még előtted.
Féltelek téged,mert szeretlek,
Nem hagylak el soha, de soha,
örökké csak téged óvlak és védelek.
Neved foglalom ezüstbe,tested aranyba,
De te engem nem vehetsz észre,
Nem tudhasz rólam,ki vagyok,
Nem láthatsz meg mellém lépve.
Mert szemeid is mind vakok,
Nem hallhatod meg léptemet,
Homály borít engem teljesen,
Nem érezheted jelenlétemet.
Magányos angyal maradok vétkesen,
Büntetésem s sorsom te vagy,
Édes bűnhődés az életem melletted,
Hogy téged figyellek,nyugodni nem hagy,
De gondoskodásom észre nem veheted...

2006.01.15.