Álnok kígyó, mérge erős,
         Ki állja marását, az egy hős.
             Kit megsebez egyszer halálos foga,
          Az örökre a foglya, egy rabszolg
             Élete csak szenvedés és bánat,
          Szenved, mert a megváltó  halál még várat.
   Engem is megtalált, foga beletört szívembe,
     Érzem, hogy mérge beleáramlik erembe.
          Nincs már más, mit érzek, csak a fájdalom,
    Addig gyötör, míg már nem állok a lábamon.
       Álmot látok, fájót, s fellángol a vágy,
      Látok valakit túl a szenvedésen, s fájdalmon át.
     Egy fiú arcát látom egyre tisztábban,
       Azt a fiút, ki benne él szívem titkában.
          De a méreg nem hagy, s gyötör tovább,
         A fiú oldalán egy lány, s ketten állnak tovább.
         Mérges kígyó, ki megmart engem,
        Álnok állat, neve: Szerelem.

2004.03.07.