A szomorú ember dala

Ó, Csillagok, s gyönyörű Hold,
Nincs más a szív helyén, csak fekete folt.
Ó Csillagok, s te vén Hold,
Igaz öröm e szívben nem volt.
Legalább ti ragyogjatok fenn az égen,
Mint egyetlen pislákoló reményem.
De kinézek az ablakon, s nem látok mást,
Csak sötétséget, komor felhőt, fekete éjszakát.
A halál árnyéka tűnik fel az égen,
S elragad egy lelket minden másodpercben.
Kérve-kérem, s csak neki könyörgöm,
Jöjjön el értem is, nincs helyem e földön.
Nem akarok többet élni e világon,
Angyalok hívnak, s közéjük vágyom.
Lelkem felszáll majd a csillagok közé,
S az angyalokkal táncolok koszorút a Hold köré.

2003.09.13