Az aranytorkú

Örömmel adom át magam neked,
Neked, istenek kegyeltje!
Vetélytársad pacsirta sem lehet,
Ajkad édes hangok kertje.

A magad ajándékát mással megosztod,
Nem tartod meg azt önzőn magadnak,
Édes dalodtól fülem meg nem fosztod,
A hangjegyek bennem  ezüstnyomot hagynak.

Gitár húrjai sem szólhatnak igazabbul,
A csiklandó rezgések jólesnek elmémnek,
S élvezem hát, míg a dallam nem halkul,
Hogy utat engedjen a kínzó csöndnek.

Most fáj,s fülem Terád szomjazik,
De nem zárhatlak kalitkába,
Az énekesmadár szabadon távozik,
Elmegy távoli, új otthonába.

Ajándékod elteszem,örzöm szívemben,
Adj másnak is belőle,hisz örömmel teszed,
El soha nem feledlek, biztos vagyok ebben,
Az én lelkem még százszor a tenyeredbe veszed.

2006.04.18.