A földön is találni

Nem vagyok én már vágytól megvadult
Dühöngő őrült ki elszabadult,
Nem vagyok csodálkozó kisgyerek,
Már nem nevetnek rajtam az emberek.
Már nem vagyok a könyörgő ártatlan,
Ki csak szenved akarva, akaratlan,
Nem roskadok epekedő étvágytól,
És végre félek is a haláltól.
Nem vagyok már mártír érzelmek oltárán,
És nem járok ébren is álmoknak határán.

Ma a valóságba vágyom, azt élvezem,
Hogy mi meddig tart, többé nem kérdezem.
Legyen enyém minden igazi perc, óra,
Nyitva már szemem minden apró jóra.
Mert itt járok végre a földön köztetek,
Ma már nem csak képzetekért élhetek.
Mert van hús-vér ember, igazi érintés,
Valódi öröm,fájdalom és érzés.

Ébredezem,s ezt csak neked köszönhetem,
Hogy napjaim érezve, élve élhetem.
Hogy nem vagyok se roncs se élőhalott,
Hogy mindent vállalok, mit a sors adott.
És hogy szeretek élni, és van is miért,
Hogy nem kapkodok folyton álmaimért,
Csupán egy kézért nyúlok türelmesen,
És pihenek egy picit szerelmesen.

2007.04.17.