Birkák

Lehetetlen teória mind,
mi szöget üt agyamba.
S csak nevetnek kint,
mintha én lennék a bamba.
Ha szóra nyitom számat,
nem néz rám senki,
ha kinyitom pénztárcámat,
megismer mindenki.
Ha kincsem nem fogható,
tartsam meg magamnak,
Ha a zseton még forró,
hamar utánakapnak.
Mivel kérkedni lehet,
az csupán az érték,
Nem érzik a meleget,
a lelkiismeret már nem fék.
S ki látja a láthatatlant,
és megtanul szeretni,
Üldözik, mint a hontalant,
ki akarják belezni.

Hát éljen a birkanyáj,
Ave a tömegnek!
Ne nyíljon ki többet a száj,
élj csak a pénznek.
Ne add szíved senkinek,
úgyis rohad már,
S mégis kinek kéne, kinek?
azzal haszon nem jár.
Vedd meg a barátságot,
a gyengét taposd el,
Ne érezz bűntudatot,
élj a hírneveddel.
Nem kell már jó munka,
csak érjen messze a nyelved,
Nem vagy te hangya,
hogy munkával keresd kenyered.
Lazíts és élvezd magad,
még messze van a halál,
Ha más sem halad,
akkor ez neked is jár.