Segélykiáltás

Lelkem húrja ásít mélyen,
Elhangolódva, porosan a sötétben,
Arra várva epedten sóhajtva,
Hogy valaki végre játszon rajta.

Érintsd le ujjaiddal az idő mocskát,
Simogatva hívd elő rég elveszett hangját.
Játsz kérlek, játsz, hogy zenélhessek,
Hogy újra érzésekkel élhessek.

Olvaszd el a húrra fagyott jeget,
Hogy szürke helyett kéknek lássam az eget.
Hogy a fekete-fehér vászon színessé váljon,
Hogy a húr újra egy tiszta, csengő hangot adjon.

Tiszta szívből szeretnék zenélni neked,
Kezembe fogni csodatévő tenyered,
A kezet, mi megérintett engem,
Mitől újra ébredni kezdtem.

Áldani téged, hogy már nem csak kő vagyok,
S megtetted azt, mire nem képesek az angyalok.
Ezt vágyom mostmár és nem a sötét véget,
Érintsd le, kérlek, szívemről a kérget!

2007.01.10.