Az élet

Tudom jól, nehéz az úton járni,
De menni kell, akárhogy is fog fájni.
Mikor úgy érzed, már nem bírod tovább,
Megjelenik midig egy kis reménysugár.
A sötétben csak egy apró kis fény,
Mégis új erőt, s kitartást ad a remény.
Sóhajtasz egyet, s tovább indulsz,
Újult erővel, bár még nem tudod, hova jutsz.
Haladsz, s mégis, nem látod a véget,
Az ösvény végtelen, s magába zár téged.
Néha örömteli, de sokszor fáj,
Minden ember az élet útján jár.
Végtelen időkig fárad a lábad,
Addig megy az ember, míg végleg elfárad.
Kileheli lelkét az út közepén,
Majd gyermekként kezdi újra a legelején.

2004.01.14.