Szabadságért kiáltok!

Rabláncom némán csörgetem,
A hazugságot mélyen megvetem,
Mert láncaim láthatatlanok,
Kik hallgatnak róla, hazugok.
Senki sem több,nem nagyobb senki sem,
Mégis elnyomnak minket könyörtelen.
Mert akik uralkodni akarnak,
Láncokat mind eltakarnak,
S észrevétlen behódoltatják a gyengébbeket,
Céljuk elérni,birtokba venni a fellegeket.
A rabok vakok, nem látják láncukat,
Süketek, nem hallják néma rabságukat.
A zsarnokok előtt fejet hajtanak,
Mert tőlük félnek és tartanak.
Ám én nem tűröm a láncokat,
És sajnálom a vakokat.
Bilincset énrám nem tehet senki,
Hisz ember vagyok én is,olyan,mint a többi.
Halljátok hát zsarnokok most az én szavamat!
A szabadságot hozom el,elvesztitek a hatalmat!
Mert az nekem is van,s előttetek le nem borulok!
Nem vagytok ti többek nálunk,kegyetlen zsarnokok!
Hitvány hazugságtok nem hat rám, csak üres szó,
Félelmet sem kelthettek bennem,felesleges szó!
Méregtől csöpögő nyelveteken nincs ésszerű beszéd,
Nem leszek tovább alattvalótok,nem leszek cseléd!
Előttetek fejet többet nem hajtunk!
Mert mi döntjük el,merre visz utunk.
Nem vagyunk bábok,mit szabadon mozgattok!
Parancsokat és észt többé nem osztogattok!
Mert erősek vagyunk és bátrak is,
Szabadságunk elnyerjük,ha belehalunk is!

2005.10.04.