Önző várakozás

A fekete semmiben lebegve
Kapok utánad remegve,
Hogy magamhoz újra kösselek,
Erőszakkal visszaédesgesselek.
A semmin kívül csak Te vagy,
A sok derengő alak elhagy...
Máshol járnak ők, s máshol én,
Csak Te vagy nekem a semmi közepén.
Iránytíhatatlan játszik most a sors szele,
S én, hogy elengedtelek,most harcba szállok vele.
Epedve várom, hogy elég közel sodorjon,
S egy ezüstszál rövidebbre fogjon.
Látlak, s hitetlenül próbállak elérni,
De csak hajszál híján tudok a közeledbe férni.
Te nem segítesz nekem, csak mosolyogsz békésen,
Babonázva hagyom abba a próbálkozást, csendben.
Akaratlan is használod hatalmad,
Ez a mosoly a vérembe alvad.
S mire egy életet vártam, újra elengedem,
Megbocsájtva csak álmodom rólad szelíden.
Míg újra el nem jön, azaddig várva,
Hogy önzésem feladva megbékíts újra...

2007.02.13.