Költészet

Hol csengők hangja száll könnyeden,

hol finom sóhaj érint szelíden,

hol a név nem egy súlyos bélyeg,

hol a szíveken nincs kemény kéreg,

hol szavak gyűlnek éji nászra,

s gondolatok perdülnek táncra,

hol szerelmet vall nyárnak a tél,

és csak az érzelem zenél,

hol tiszta minden, mint a hó,

s mint a tűz, olyan forró,

és selymes, mint a kelme,

hol felébred a fül szerelme,

hol a lelkek egybe kelnek,

ott van kezdete egy versnek.