Ugyanaz az ócska nap, ugyanaz az ócska bor,
Már nem is emlékszem rá, mikor volt jó valamikor.
Ugyanaz a lemez és ugyanaz a hazugság,
De nem ugyanaz, akit sújt ez a kórság.
Itt az oroszlán, aki már nem ejt könnyeket,
Bár a fájdalom még emészti testemet.
De én magam megedződtem, erőssé lettem,
Sajnálom, hogy ezt korábban nem tettem.