Visszatérő kérés

Kérelmem újra és újra elhangzik,
Mikor szívem ennyire fázik.
Vacogva húzom össze én is magam,
És sírok, zokogok hangtalan.

Igazán őszinte csak így lehetek,
Igaz vallomást csak így tehetek.
Tollat ragadva némán, hang nélkül,
S kiadni,mi bánt, magamnak emlékül.

És mi is a kérés,mit hajtok szüntelen?
Hogy sose fordulj felém szívtelen...
Hogy tudjam, hogy látsz, s érzel is,
Hogy hallasz engem lelkeddel is.

Egy egyszerű kérés, hozzád szól,
Falak mögül, a föld alól,
Kérlek, fogd meg a kezem,
Mert egyedül mindig elesem.

Csak fogd a kezem, s követlek,
Észrevétlen, zajtalan szeretlek.
Csak fogd erősen,és semmi többet nem kérek,
De tedd meg ezt az egyet, mert egyedül félek...

2007.04.06.