Kérelem a Tiszához
Öreg Tisza,hömpölygő vén barátom,
had mondjam el neked a bánatom.
Vedd be a csillogó habok közé,
és vidd, vidd csak magaddal lefelé.
Tartsd meg erősen, el ne engedd,
míg célhoz nem érsz, le ne tedd.
Itassa át vized minden csöppjét,
ahogy áthatja szívem minden sejtjét.
Bánat ez és mégis valami más,
nem tudni, súlya miért ilyen mázsás.
Fájdalom és szeretet perverz keveréke,
olyan folytogató szenvedésféle.
Neked nyögöm most e hatalmas terhet,
neked,Tisza,mit ember nem cipelhet.
Légy a futárom te fényes nyílfolyó,
légy a küldönc,a gondot megoldó.
Vidd magaddal minden érzésem,
csak óvd meg, ennyivel beérem.
Az én fájdalmammal csapdoss majd
egy másik város partján,
had tudja meg az ott élő,
milyen a bennem tomboló hurrikán.
2008.05.25. |