Utolsó napomra
Vérzik a lágyszívű zsarnok, Otthona egy fekete csarnok. Kábán ringatózva csónakján, Víg éltének utolsó napján. Harcba lépni fél a vad, Inkább csendben elhervad. De mosollyal elgyötört arcán, Hisz a világ is csak mosolyog harcán. Saját szavát most elfojtva, Indul a zsarnok maga útját járva...
2007.02.11. |