Színek

Fehér a tél, s a tiszta lélek,
Fehér a liliom, amióta élek.
Hófehér felhők úsznak az égen,
Fehér az angyal, s a fény a szívében.

Sárga nap ragyog odafenn messze,
Sárga búzakalász táncol a szélre.
Sárga láng hunyorog a gyertya tetején,
Aranyszín korona a nemes király fején.

Az eget már lilára festi az alkonyat,
Tavaszi fűben lila ibolya bólogat.

Most jön a komor fekete,
Gyászt hoz szívbe, lélekbe.
Beletekintesz a fekete éjszakába,
Mely halált s félelmet hoz a világra.

De félelem s gyász után új nap kezdődik,
Örülnek az emberek, mert új színeket hoz nekik.

Vörös tűz ég a kandalló szívében,
Piros vér csörgedez az ereidben.
Vörös a lenyugvó nap sugára,
Vörös szerelmet hoz a tavasz a világra.

Csodáld hát a színes világot,
Benne a sok színes virágot.
Mely hozzád mindig hű marad háborúban,
És boldog lesz tőle a boldogtalan,
S majd egyszer, ha a világban béke lesz,
A sok szép szín látványától mindenki vidám lesz.

2002.01.28