Nem érlek el

Kezem nyújtom érted,hogy megérintselek,

Megsímogatnám arcod,hajad, amíg lehet.

Nyújtom kezem, de el nem érhetlek,

Aranyszőke hajadhoz ujjaim nem érhetnek.

Kezem hozzád soha nem érhet,

Mert egyre távolabb sodor az élet.

Mikor bőröd melegét már ujjaimon érzem,

Tovább folytatódik szenvedésem,

S mikor úgy érzem, többé már nem vagy idegen,

Magába zár téged a köd ridegen.

Utánad kapok,de már csak a hideget érzem,

Eltűntél, és sírva jajdul utánad szívem.

Összeroskadok,hisz egyedül maradtam,

Bár tudom,ott jársz valahol a világban.

Kezem utánad nyújtom a ködben,

S a nevedet kiáltom közben,

De rájövök hamar sajgó szívvel,

Hogy Téged soha nem érhetlek el…

2005.06.26.