Haragosom
Feszít engem túlcsordulva, Meg is szakadok talán. Rázza testem áldott lángja, Jár-kel ereim falán.
Egyszer dédelget szüntelen, Másszor eléget tüze, Csak űz engem könyörtelen Szívemnek veszett dühe.
Dörömböl most börtönében, Ahogy egy rab vadállat, Vérem nem marad medrében, Testem-lelkem fellázadt.
Én megadom most magamat, Borítsd tűzbe kedvedre, Add ki minden haragodat, Tűrni fogok remegve...
2007.04.07. |