Érhetetlen érzelem

Gomolygó köd tölti meg elmém,
A relytély,mi sosem tárul elém.
Különös érzés, határtalan vágy,
Nyugodni nem tudok,már nem ringat az ágy.
Homályos árny zargatja álmom,
Mit hagy lelkemben,izzó,égető nyom.
mint szürke füst,tölti meg szívemet,
Eldönteni,hogy mi ez,nem lehet.
De itt van és érzem szüntelen,
Lángol és hajt engem könyörtelen.
De ki vagy te,ki nyugodni nem hagysz?
Hogy rájöhessek,segítséget miért nem adsz?
Jöjj elő a sötétből te idegen alak,
Lépj ki az árnyékból,mutatsd magad!
Ne akarj teljesen megőrjíteni,
Mert ezt az érzést nem tudom megérteni,
Tudatom megöl,a hideg ráz,
Magányosan állok,mint egy ódon ház,
Nincs,ki elmagyarázza,mi az,mi kínoz,
Mi ez,mi bensőmbe ismeretlen tüzet hoz.
Ami álmatlan éjjeleket terem,
Mi gonosz játékot űz velem.
Fekete vérrel befesti szemem,
Megvakít,nem láthatok rendesen.
De ne kínozz tovább,kérlek,ismeretlen!
Ne rejtőzz tovább és nyisd fel szemem!
Csontjaim átjárja jeges fájdalom,
Átkozott teher nyugszik vállamon.
Lelkembe vörös tűzként hatol,
Ments hát fel a teher alól!
Mert nem tudom,meddig bírhatom még,
Talán már bele is pusztultam rég...

2006.02.16.