Képzeletbeli világ

Valaha hittem,hogy lehet jobb is az élet,

De rájöttem,ez a fájdalmas ítélet.

Vártam rég,hogy a világ jobbra fordul,

De ezzel becsaptam magam orvul.

Észrevettem,hogy kín csak a létünk,

Bárhogyis fáj,a romlás útrára léptünk.

Észre sem vesszük,hogy magunkat pusztítjuk,

És nincs már más szívünk helyén,csak egy sötét lyuk.

Tudom,a tökéletes világ csupán bennem él,

S én is abban élek,álmodva örökké

Szemem többé nem nyitom ki,hogy lássam a valót,

Az álmomban élek,élvezve a jót.

A valóságban én többet nem szenvedek,

Csak azt látom, amit én elképzelek.

A fájdalom zaját nem hallom többé,

S az álomvilágban élek örökké.

De ez túl szép ahhoz, hogy igaz legyen,

Túl jó, ahhoz, hogy enyém legyen,

Ez a valóság,mely csupán csak egy álom,

Soha el nem jön, de én a halálomig várom…

2005.06.14