Fellobbant egy néma láng sötét lelkem mélyén,

S hatalmasra növekedett a véres holdnak éjén,

Gyilkos vérszomj, veszett düh, mi fejedre száll,

Kéjes , beteges bosszúvágy, mit te választottál.

Fuss az életedért, te szerencsétlen féreg,

 ha megtalállak, hosszú, s fájdalmas lesz véged

magamra terítem majd lenyúzott bőrödet,

s hordozlak, mint legszebb köntösömet.

Fogammal tépem le csontodról a húsod,

S ezalatt te a kínok kínját ordítod,

A véred megiszom s megrészegít,

Rajtad már semmi sem segít.

A részem leszel, hozzám tartozol,

Több könnyet te már nem okozol,

Mert börtönöd vagyok, bennem létezel,

Mostmár  mindhalálig az enyém leszel!