Varázstükör

A minap a kezembe akadt,

egy csodálatos valami

bár tokja rongyos, szakadt,

magát gyönyörű volt látni.

Fényes tükör, aranyos,

képe üresen csillant,

kicsit koszos, poros

de egy fújásra elillant.

Tündéri hang szól,

túlonnan jött talán,

-Gondold meg jól,

s egy szépet kívánj!

Gondoltam is valamit,

szava válaszra lelt,

-Mutass hát olyasmit,

mi bennem boldogságot kelt!

A tükröcske felvillant,

majd belseje kavargott,

aztán a köd elillant,

s hogy mit láttam ott?

Csillogó szép szemek

kacsintottak belőle,

vidám barna tincsek

homlokába előre,

Kedves mosoly játszik

szép ajkai körül,

arca csak úgy fénylik,

szívem ennek örül.

Nem kell hát kívánnom,

ettől szebbet nekem,

minthogy kicsi párom

mindig velem legyen!

Nincs szebb a világon,

mintha ő mosolyog,

nézném minden áron,

s minden csak körötte forog.