Megújulás

Önálló gondolat éled a semmiből,
Megfosztani szemem a tiszta égi fénytől.
Vörösre festeni tekintetem,sötétre elmém,
Hogy álomvilágot varázsoljon elém.
Hogy egy mámoros tájon ébredjek újra,
Lábam illeszti a göröngyös útra.
Megtaszít, hogy elinduljak végre,
Ahogy hozzáérek,nem gondolok többé télre...
Visszafordulni többet nem is akarok,
Hiába tartanának vissza erős karok.
Én sem vagyok gyenge, s küzdök,
Nem állíthatnak meg a torz tükrök!
Látásom most újra fényes, tisztább, mint bármikor,
S erőm, kitartásom oly nagy, mint a világ olykor...
Láncaim rég lehulltak mind, szabadon szárnyalok,
Megállni a cél előtt már képtelen vagyok...
Más nincs többé, csak e friss gondolat,
Mi legyőz mindent és eltörli a gondokat.
Ez a vágy most új, érzem, hogy kell nekem,
Nem teszek mást, csak a fonalam követem...

2006.június