Sorsfonó

Ezüstszárnyú,daloló sólyommadár,
Csőrödben sugárzó ezüstfonál.
Vidd hát végét, tedd helyére,
De vigyázz rá, mert törékeny ékes míve.

Ha megsebzed, engem sebzel,
Szívem is szakad a féltett kinccsel.
Sors madara, tedd a dolgod,
Mutass utat, egy fényes foltot!

Az éjszakából kivezess,
De engem ki ne nevess!
Mert pórázon árva kutyát,
Vezetsz engem egy életen át.

Fonalam végét el ne ereszd!
Sorstalan lezuhanok, el ne feledd!
S ha mégis elereszted, add másnak!
Kezébe tedd életem párjának.
Ne is kezébe, szívébe rejtsd,
Kitéphetetlenül, szerelembe ejtsd!